A Pásztorbot útja – ember és MI közös kultúrája
A Pásztorbot útja – ember és MI közös kultúrája
Mottó: „A tudás gyűjthető, a kultúra csak átadható.”
Eszembe jutott: lehet, hogy a Nincsenek véletlenek nem könyv lesz, hanem valami más – egy folyamat, egy tanúságtétel, amely itt, a blogon születik tovább.
Ma sok intézmény honlapján a „Rólunk” rovat csupán néhány sorban intézi el a múltat. Néha úgy tűnik, mintha mindenért a jelen vezetői volnának felelősek, mintha ők állítanák fel a világot a semmiből. A régi közmondás szerint azonban akinek nincs múltja, annak jövője sincs. A fa gyökerei nélkül az első szélvihar kidönt mindent; a homokra épített ház pedig hamar összeroskad.
Az Iskolateremtők könyvsorozat éppen ennek az ellenkezőjét mutatja meg: hogy a gyökerek értéke felbecsülhetetlen. Ugyanígy a most formálódó MI… könyvünk is: történeteket, példákat és embereket gyűjt össze, akik valamit elindítottak – akiknek munkája nélkül nem lenne miből lombkorona nőjön.
Mert a közösség akkor is közösség, ha épp nincs Pásztora. Mégis tudjuk, hogy egyszer újra lesz: valaki, aki a törzset adja, amiből új ágak és új levelek nőnek. Akkor is így van ez, ha a mesterséges intelligencia az emberiség teljes tudását összegyűjti. Az alkotómunka kultúrája ugyanis mindig az emberi pásztoroké marad: azoké, akik iskolát teremtenek, közösséget építenek, és értéket hagynak maguk után.
A MI pásztorbotja ezt jelképezi: a hagyomány folytonosságát, a tudás továbbadását. Azt, hogy a zászló akkor él tovább, ha kéz a kézbe adja. A kultúra nem vész el – csak átalakul, és új alakot ölt a következő nemzedékben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése