Záró gondolatok, köszönetnyilvánítás és a tudásközösség tagjai titulusaikkal

 Záró gondolatok 

Legyen itt az MTA egykori elnökének ajánló sorai:

„És Balázs mi akar lenni?” – Simonyi Károly kérdése egy pillanatra elnémított. Talán már két vagy három órája beszélgettünk, elragadó, sodró utazást téve a történelem, a tudomány, a mindennapi dolgok világában. Ez volt az első személyes találkozásom vele. Akkor, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkárként nem csupán az adminisztrációt és a technikai irányítást éreztem feladatomnak, hanem azt az erkölcsi felelősséget is, hogy a tudás értékeit és értékőrzőit megismerjem, hogy ebből töltekezzek a nemzeti ügyekért való munkálkodásban. Felhívtam tehát őt, és kértem, hadd kereshessem fel. Szíves örömmel válaszolt, és fogadott lakásán. Körülöttünk egy tudós élet könyvekben sűrű világa, a háziasszony által kínált tea és zserbó. 1998 egy szép őszi délutánja volt, életem egyik legemlékezetesebb beszélgetése. 

Amikor felém fordulva fiam jövőbeli szándékairól kérdezett, megakasztotta nyelvemet az a lenyűgöző megdöbbenés, amelyet a valóban nagy formátumú emberek közelében érezhetünk. Nem ismertük korábban egymást, de ő, látogatásomra felkészülve engem törekedett megismerni, rólam többet megtudni. Hozzám és nekem szólt figyelmes kérdése, személyes és jóleső érdeklődése. Érzékeltette, ez nem csupán formális, hanem igazi, emberi találkozás.

Ez a személyes élmény egy műveltségében és emberségében teljes pálya történetét csak egy apró mozzanattal, bizalmas árnyalattal színesíti. Egy pályáét, amelynek értékét a valódi műveltség, a szellemi nagyvonalúság, az emberekhez, dolgokhoz, jelenségekhez való tényleges odafordulás adja meg.

Köszöntöm most Simonyi Károlyt fizikusként, mert amióta megjelent A fizika kultúrtörténete című munkája, ott van a polcomon, sok-sok este leveszem és olvasgatom. (Ma már az új kiadás dedikált példányával tehetem ezt.) Amióta tanítok, sokat felhasználok a könyv anyagából, tanárjelölt hallgatóimnak pedig a lelkére kötöm, hogy olvassák. Ma is lenyűgöz, hogy milyen mélyen, letisztultan látta a fizika egészét. A speciális és az általános relativitás elméletének, a kvantummechanikának vagy a részecskefizikának olyan részleteit is, amelyeket általában e területek kutatói ismernek csak ilyen mélyen, és olyan tágabb összefüggéseit, amelyek már a filozófia, irodalom, zene vagy akár a képzőművészet területére esnek. Köszöntöm őt a kultúráért, amelyet a fizikával tett egésszé, és a fizikáért, amelyben a kultúra egészét is meg tudta ragadni.

Nagy tudóst köszöntök, olyat, akit nem elsősorban tudománystatisztikai adatok minősítenek, hanem letisztult, örök érvényűt alkotó és formáló látásmódja. Akinek életműve született, akinek egészt látó és láttató fizikai gondolkodása, széles műveltsége megvilágító erejű. Simonyi könyvéről sokat írtak, a magyar szellemi élet egyik legnagyobb alkotásának tartják, s tartom én is. Mivel a kutatás lehetőségétől az akkori körülmények között fiatalon megfosztották, Simonyinak viszonylag kevés „sokat idézett”, a jelenlegi értelemben vett „eredeti” eredménye, cikke, felfedezése születhetett. De szintézist teremtő műve olyan tudóst mutat, aki különleges alkotóerővel, a természet és az emberi szellem művei iránti szeretettel, szerénységgel és alázattal áldatott meg, s talentumát emberséggel, kitartással és elkötelezettséggel gyarapította.

Akadémikust köszöntök egy intézmény éléről, amely 1993-ban – a Simonyi Károlyt ért méltánytalanságokat enyhítendő – tagjává választotta őt. Itt hallottam később szép üzenetének gondosan formált mondatait az Akadémiai Aranyérem átvételekor. 

Hozzám forduló, figyelmes kérdése azon a délutánon olyan élmény volt, olyan, szavakkal nehezen megragadható, a tudós jellemet mégis teljes értékében, finomságával láttató mozzanat, mely nagyon mély benyomást tett rám. Példát adott abból, ami a legnehezebben tanulható. És bizonyítékot arra, hogy iskolát, valódi műhelyt csak maga az ember teremt. Hogy a teljes élet példázata minden részletében felemelő és utat mutató.

Szeretném sok fiatal kezében tudni ezt a könyvet. Szeretném, ha sokan követnék, járnák az ő „iskoláját”. 

És szeretném, ha Tőle, Vele, Általa hinnénk, tudnánk, hogy a fizika az élet iskolája, és hogy az emberi életet az alkotó tudomány örök értékké nemesíti.

 

Budapest, 2010. július 26. 

 

Pálinkás József

atomfizikus, az MTA rendes tagja,

az MTA egykori elnöke

Az iskolateremtők üzenete: Isten - Európa - Haza

“Minden hiteles dal ajándék a jövőnek” (Albert Camus)

Ebben a legfontosabb a “hiteles”, továbbá az igaz ember. Mindkettő szorosan összefügg a bizalommal. Egy hiteles ember azáltal nyeri el mások bizalmát, hogy következetes és őszinte, míg egy igaz ember a tisztességével és igazságosságával. Az, hogy valaki hiteles és igaz ember, nagymértékben függ attól, hogy mennyire tudatosan éli az életét, mennyire hű önmagához és az értékeihez. 

Keresd a hiteles és igaz embereket. S találd meg. Én megtaláltam a múltban: Kindler József - Ladó László - Simonyi Károly professzorok és Pacsay János Fidél kapucinus szerzetes.

 16. QR kód: Keresztény kultúra nélkül a magyar kultúra nem érthető meg  

https://youtube.com/clip/UgkxlmmpG-s0TTVvlrHnC-0r6TVaZMoKvyF2?si=8HwCWRyGnc1q_BWT

“Európa múltja, benne Magyarország múltja keresztény kultúra volt. Persze a kereszténység nagyon bonyolult dolog. Benne van az ősi héber, a zsidó, a görög, a római, benne van a germánság, a szlávság, az új latin népek és mi is az ezer év alatt a szlávokkal, s a többi néppel együtt a magunk kis téglácskáját hozzáraktuk. Keresztény kultúra nélkül a magyar kultúra nem érthető meg.  Illyés Gyula verse:  A reformáció genfi emlékműve előtt. Abból szeretnék egy sort idézni: “„Hiszed, hogy volna olyan - amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin? Nem hiszem.” 

17. QR kód: Ki rontott el ezt a világot? 

https://youtube.com/clip/UgkxHyb-NzLyQtqCJoElzopS4-J3mPF9e4be?si=zD6gX4csqnTTj0Es 

“Ki rontotta el ezt a világot? Ha nem konkrétan én, aki ott voltam a két világháború között. Az egyikben születtem, a másikat végigcsináltam. Végigcsináltam az un. átkos rendszert. Lehet azt mondani, hogy túlélted. 48-ban neveztek ki egyetemi tanárnak, 89-ben mentem nyugdíjba. Tehát az életem ez idő alatt folyt le. És az életet nem lehet túlélni, az életet élni kell. Ez idő alatt éltem, hatottam, tettem.” 

Felteszi ma ezt a kérdést magának?

“Isten-Európa-Haza – Az értékek hármas egysége”

Az “Isten-Európa-Haza” (IEH) a himnuszokkal a magyar konzervatív és kereszténydemokrata gondolkodásban és politikai eszmékben visszatérő szimbólum. Az eszme hármas egysége egyaránt utal a hitre, az európai identitásra és a hazafiságra.

Mit jelent az “Isten-Európa-Haza” egysége?

1. Isten: A keresztény hit és erkölcsi értékek fontosságát hangsúlyozza. Az isteni rend és a transzcendencia iránti tisztelet megnyilvánulása a társadalom és az egyén életében.
2. Európa: A magyar identitás európai gyökereire utal. Az európai civilizációhoz és kultúrához való tartozás hangsúlyozása, beleértve a jogállamiságot, az emberi jogokat és a kulturális örökséget.
3. Haza: A nemzeti identitás és a hazaszeretet központi szerepét jelképezi. Az országért vállalt felelősséget és az egyéni áldozatvállalás fontosságát fejezi ki.

Történeti kontextus

Az “Isten - Európa - Haza” eszméje szorosan kapcsolódik a 20. századi magyar politikai és kulturális gondolkodáshoz, különösen a konzervatív, kereszténydemokrata és nemzeti érzelmű csoportokhoz. Ez az eszme összefonódott olyan történelmi időszakokkal, amikor Magyarország helyét és identitását újra kellett definiálni az európai nemzetek között (pl. a két világháború közötti időszak, vagy a rendszerváltás utáni időszak). Az IEH eszméje továbbra is megjelenik politikai, kulturális és társadalmi vitákban.

Modern alkalmazás: Mindennap csendüljön fel a déli harangszó után a három himnusz és töltse el a szíveket a közösségi együttlét öröme megőrizve a misztériumát.

Az “Isten–Európa–Haza” fogalom napjainkban is visszaköszön különböző kontextusokban: Politikai beszédekben: Különösen azokban a megnyilatkozásokban, amelyek a keresztény értékek, az európai integráció és a nemzeti érdek összhangját igyekeznek fenntartani. Gyakran hivatkozási alapként szolgál a hagyományos identitás és a szuverenitás védelmében. Kulturális körökben: Írók, filozófusok és történészek is használják ezt a szimbólumot, amikor a magyar identitás, illetve Magyarország európai helyzetének kérdéseit elemzik. Az irodalom és a művészetek is gyakran reflektálnak erre az eszmére. Társadalmi diskurzusban: Az értékalapú gondolkodás és a hagyományos normák védelmének eszközeként jelenik meg, különösen olyan vitákban, amelyek a modernizáció és a hagyomány viszonyát érintik. Ez a hármas eszmei pillér tehát továbbra is meghatározó szerepet játszik a közéletben, a kultúrában és a társadalmi párbeszédben.

Az “Isten-Európa-Haza” egy olyan szilárd alap, amely összekapcsolja a spirituális hitet, az európai kulturális örökséget és a hazafias értékeket. Ez a hármas egység nemcsak filozófia, hanem útmutatás is minden olyan ember számára, aki hisz a közösség, a tisztelet és a szeretet erejében. Mert Isten a hitünk, Európa a közös otthonunk, és Haza a gyökereink. E három érték megadatik mindannyiunknak – minden európai embernek.

Éljünk e hármas egység szellemében – mert Isten, Európa és a Haza (1993-ban megszületett) mindig velünk van.

Köszönetnyilvánítás

Amikor elkészül valami – legyen az egy gondolat, egy mű, vagy jelen esetben egy blog (könyv) –, érdemes visszatekinteni, hogy elértük-e a kitűzött célt, és legfőképp, milyen hatást vált ki. Egyáltalán lesz hatása? És ha igen, milyen formában? Kik voltak azok, akik segítették a gondolat megszületését, és kik lehetnek majd a jövőben a célok továbbvivői?

A legtöbb közölt írás már megjelent valamilyen formában, így a köszönetnyilvánítás ezekért korábban megtörtént. De mi az, ami új? Kik segítették ennek a könyvnek és a hozzá kapcsolódó könyvsorozatnak a gondolatát? Sokan? Kevesen? Egyetlen inspiráló személy? Azoknak mondunk köszönetet, akiknek gondolatai és munkája nélkül ez a könyv nem jöhetett volna létre. És a nagy kérdés: lesznek-e követők, akik továbbviszik ezt a szellemi örökséget, vagy ez a munka is az enyészeté lesz – ahogy számos tiszteletre méltó gondolat a történelem során?

Simonyi Károly példája

Simonyi Károly élete rávilágít arra, hogy az életutat – legyen az a sajátunk vagy másoké – fontos időről időre átgondolni. Nemcsak a szülők feladata feltenni a kérdést gyermekeik jövőjéről, hanem mindannyiunké saját magunkkal szemben: „Jobbat érdemelsz?” Büky Anna (2024). Ez az élet tartós egyensúlyának kérdése. Simonyi Károly talán élete végén, de talán már életútja során is feltette magának ezeket a kérdéseket. Elmesélte, hogyan alakult az ő története, és példájával igazolta, hogy nincsenek véletlenek. Azoknak az embereknek, akik meghatározták és segítették életét, mind köszönet jár. Tudjuk, kik voltak ők – néhányat közülük meg is említünk.

Köszönetet mondunk a Jóistennek, szüleinek, Kapuy Elek plébánosnak, nevelőszüleinek, Bay Zoltán atomfizikusnak, feleségének és felesége Zsuzsa asszonynak. És nem utolsósorban azoknak a vári diákoknak, akik meghívták előadás tartására, ami a nagykönyvet inspirálta. Egyedül indult el, ketten segítették Ildikó tanítványból lett munkatársa és Zsuzsa asszony. Megszületett „A fizika kultúrtörténete” című egyedülálló mű – a nagy könyv, amely a világnak szól.

Ezért köszönjük a Jóistennek és Simonyi Károlynak, a magyar tudósnak és pedagógusnak, hogy példát és tudást adott számunkra.

Külön köszönetet mondok:

Várszegi Asztrik  bencés szerzetesne,  pannonhalmi emeritus főapát, c. culusi püspök úrnak, hogy felhívta a figyelmet Simonyi professzor alázatára, életének fontos tulajdonságaira, valamint a baráti segítségéért.

Köszönöm Pálinkás Józsefnek, az MTA egykori elnökének, atomfizikusnak szép ajánló sorait 

Faccioli Marco atyának, az olasz kapucinus szerzetesek inspiráló gondolataiért: „Nincsenek véletlenek!”

Bársony Istvánnak, a könyv ihletőjének és barátomnak, az értékes segítségért.

Dr. Csurgayné Ildikónak, aki az interjúban rávilágított a „Simonyis” életszemlélet lényegére – arra, hogy hogyan érdemes élni.

Simonyi Ernőnek és Kizmus Lajosnak a barátságukért.

Staar Gyulának, aki bemutatta Simonyi Károly életművét, ezzel jelen könyvben lehetővé téve a „Deus ex Machina” igazságának keresését.

Köszönöm a csapatomnak:

Kármán Tamásnak és feleségének a könyv nyomdai előkészítéséért, Kádár Katalinnak, Kelle Antalnak, Mihálka Szabolcsnak, Nahlik Gábornak, Sugár Karolinának, Vecsenyi Jánosnak és Tormási Györgynek a tanácsaikért.

Köszönöm a családomnak, hogy segítettek, különösen azzal, ami nekem kevés: a türelemmel.

Keresem az embert, az embereket, akik a „Simonyi Körök” gondolatát továbbviszik, és elindítják a „Nincsenek véletlenek” igazságának keresését. Az alapgondolat és a módszertan már megvan – jó lenne használni!

Erdősi Gyula

A tudásközösség tagjai titulusaikkal

Abos Imre okl. villamosmérnök, az MTA kandidátusa

Árkos Ilona okl. matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár, okl. villamosmérnök

Bay Zoltánné Herczegh Júlia  okl. testnevelő tanár, Gallaudet University volt instruktora, Washington DC, USA

Bársony István okl.villamosmérnök, kutatóprofesszor emeritus, az MTA rendes tagja

Berkes István okl. villamosmérnök, l'Université Claude Bernard-Lyon I., professor emeritus

Charles Simonyi  szoftverfejlesztő, a szándékorientált programozás[ (Intentional Programming, IP) kutatója

Csurgay Árpád István okl. villamosmérnök, az MTA rendes tagja

Csurgayné Ildikó  okl. villamosmérnök, egyetemi doktor, c. docens

Erdősi Gyula okl. villamosmérnök, az MTA kandidátusa

Erő János  okl. villamosmérnök, okl. fizikus, az MTA kandidátusa

Ferencz Csaba okl. villamosmérnök, az MTA doktora 

Géher Károly okl. villamosmérnök, az MTA doktora

Géher Károlyné  okl. vegyész, az MTA kandidátusa

Henk Tamás okl. villamosmérnök, az MTA kandidátusa

Honyek Gyula okl. fizikus, Rátz Tanár Úr-életműdíjas fizikatanár.

Imre Sándor  okl. villamosmérnök, tanszékvezető egyetemi tanár, dékán, az MTA rendes tagja

Karlovits József  okl. kohómérnök, okl. villamosmérnök

Kádár Katalin okl. vegyészmérnök, okl.gazdasági mérnök, egyetemi doktor

Kálmán J. Cábor okl. villamosmérnök az MTA külső tagja.

Kármán Tamás okl. fizikus, kiadványszerkesztő

Keszthelyi Lajos  okl. fizikus, biofizikus, az MTA rendes tagja

Kiss Ádám  okl. fizikus, az MTA doktora

Kizmus Lajos  okl. biológia-kémia tanár, egyetemi doktor

Kozák Péter  lexikonszerkesztő, lexikon történész, szakíró, könyvtáros, tudománytörténész. 

Lajtha György okl. villamosmérnök, az MTA doktora 

Lux András okl. kohómérnök 

Mérey Ágnes  okl. villamosmérnök

Mihálka Szabolcs: okl. villamosmérnök, okl. gazdasági mérnök 

Náray-Szabó Gábor okl. vegyészmérnök az MTA rendes tagja  

Nemeskéri István okl. villamosmérnök

Németh Judit okl. fizikus, az MTA rendes tagja 

Pap László  okl. villamosmérnök, professor emeritus, az MTA rendes tagja

Radnai Gyula okl. fizikus, tanár, a KöMaL fizika szerkesztőbizottságának volt elnöke

Pálinkás József  atomfizikus, az MTA rendes tagja, az MTA egykori elnöke

Schmidt György okl. villamosmérnök, professor emeritus, az MTA kandidátusa

Sallai Gyula okl. villamosmérnök, professor emeritus, az MTA doktora 

Simonyi Ernő Károly  okl. villamosmérnök, az MTA kandidátusa

Simonyi Tamás okl. építőmérnök 

Solymár László okl. villamosmérnök, professor emeritus, Angol Tudományos Akadémia tagja

Staar Gyula  okl. matematika–fizika szakos tanár, tudományos újságíró, a Természet Világa szerkesztője, főszerkesztője 

Szőkefalvi–Nagy Zoltán okl. fizikus, kutatóprofesszor emeritus, az MTA doktora

Temes C. Gábor okl. villamosmérnök, professor emeritus, UCLA, Oregon State University

Takács Jenő  okl. villamosmérnök, PhD, az Angol Villamosmérnöki Kamara „felow“-ja

Takács Lajos  okl. villamosmérnök, professor emeritus of Case Western Reserve University, az MTA külsős tagja

Ürmössy Károly okl. villamosmérnök

Várszegi Asztrik bencés szerzetes, pannonhalmi emeritus főapát, c. culusi püspök, PhD 

Veszely Gyula okl. villamosmérnök, professor emeritus, az MTA doktora 

Zombory László okl. villamosmérnök, professor emeritus, az MTA doktora